Csíkszereda megyei jogú város (municípium) Kelet-Erdélyben, a Középcsíki-medencében települt. Csíkszereda hűvös éghajlata alapján a Kárpát-medence egyik hidegpólusa.

Az utóvulkanikus tevékenység a szénsavas ásványvizek (borvizek) és mofetták (széndioxidos és kénhidrogénes gázkiömlések) formájában jelentkezik. A város legfontosabb ásványvíz-lelőhelyei Csíksomlyón, a Szeredai- és Zsögödfürdőn vannak.

A várostól 19 km-re, 1350 m magasságon található, közigazgatásilag Csíkszeredához tartozó, jótékony hatásáról híres ásványvizes, mofettás klimatikus üdülőhely, Hargitafürdő, a megye legmagasabban fekvő települése.

Csíkszereda az észak–dél és kelet–nyugat irányokban haladó utak kereszteződésénél alakult ki mint szerda-napi vásárhely. Innen származik a város neve is. Gróf Hídvégi Mikó Ferenc (1585–1635) – a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak a tanácsosa, diplomata és krónikaíró, Csík főkapitánya – a nevét viselő várat 1623. április 26-án kezdte építtetni. A vár jelenlegi formáját 1714–16 között Steinville császári tábornok vezetésével sorra kerülő újjáépítés során nyerte el, ezt a bejárati kapu fölötti kőbevésett felirat is igazolja.

A 19. század közepén Martonfalva, a század végén Csütörtökfalva beolvadt Csíkszeredába. A város a 20. században tovább gyarapodott, 1920-ban Zsögöddel, 1959-ben pedig Csíksomlyóval és Csíktaplocával. Növekvő közéleti szerepének megfelelően Csíkszereda 1878-ban Csíkvármegye székhelye lett. Az 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint a város népessége 46029 fő volt, melyből 38209 magyar, 7451 román, 228 roma, 67 német, és 79 más nemzetiségű. 2002-ben a város népessége 41852 fő volt, melyből magyar 34183 fő.

Csíkszererda testvévrárosai: Óbuda-Békámegyer (Budapest III. kerület), Cegléd, Gödöllő, Gyula, Heves, Kaposvár, Makó, Budakeszi, Tiszaújváros, Bălţi (Moldva Köztársaság), Zeliezovce-Zselíc (Szlovákia), Beregovo-Beregszász (Ukrajna), Becej – Óbecse (Szerbia), Riehen (Svájc).